44./ I. donáti utca 4-6-8.
A rajongás mindent megszépít, még ezeket a hármasikreket is. Egyszer-egyszer, a napvégi duplaórák után Dianás cukros mámorban, reszkető térdekkel álltam meg a ház egyik bejárata előtt és hezitáltam, merjem-e az itt élő költővel dedikáltatni a kezemben szorongatott könyveket. Az ártatlanság kora, mi?!
A Várnegyed és környéke telis-tele van furcsaságokkal. Ezeket nehéz a középkori romokat fantáziadúsan felhasználó Polgárváros romantikázós légkörébe akkommodálni. Paranormális lakóházak - vontam le a tanulságot a tanulmányozásukra fordított hétvége után.
Ez egy szép példa, a Toldy Ferenc utca crescendoja (mindig eggyel több emelet a páros oldalon) és a Donáti utca kunkori vége mögött egy felkiáltójel, három betonhasáb, három bejárat, mozaikcsempés mellvédek. Szemközt kissé historizáló sorház, mellette egy szigorú, bécsi stílusú klasszicista épület, az illeszkedés hiánya elég szembeötlő.
Ez a mozaikcsempe izgat, ahogyan kiemeli a vízszintes vonalakat, szinte rámutat a szomszéd házak felé tovafutó vasbeton átkötőelemekre. Meghalna a ház, ha nem lenne a mozaikcsempe, de így meg egy késő Kádár-kori gyermekorvosi rendelőre emlékeztet az egész. Viszont ez az eltolással szerkesztett ferde vonal elég jól töri meg a nagyon vonalas homlokztatot. A lábazat vörös téglaburkolata lágyítja az összhatást, az egyik emeleti lakás erkélyén pedig meglátom a tökéletes ellenpontot a kék mozaikcsempéhez: sárga csíkos vászonponyvát lobogtat a szél. Ez lesz az ideáltipikus késő Kádár-kori gyermekorvos lakása!
Vagy, ami még jobb: a földszinti balkon (meglehetősen komikus elgondolás). Ha esőben ázó kóbor kisállat lennék a Donáti utcában, tudnám, hová kell menekülni. Továbbá, megkerülve a házat, a hátsó homlokzat ablakainak a jópofa ritmusa és további irdatlan vasbeton gerendák hívják fel magukra a figyelmet, jók ezek a kicsit játékos részletek.
