50./ VII. barát utca 9.
A Barát utca mind a mai napig névtelen: hacsak meg nem nézzük az utcanévtáblát, életünk végéig emlegethetjükk “tudod az a kis utca az irodaház mögött” néven. Pedig még csak nem is az irodaház mögött van. Ez a névtelenség az idegenség érzete, mert annyira más, mint bármi a VII. kerületben. Egy kis szelet Buda, egy kis szelet NDK, félmúlt, tegnapelőtt. Elég ismerős ahhoz, hogy emlékeztessen valamire, vagy valakire, de elég idegen ahhoz, hogy tartsunk tőle; hiszen mi van, ha csak illúzió az egész?
Ez a bizalmatlanság van, létezik és élő, ha ilyen tüchtig kis utcát lát az ember, ha arról értesül, a Barát Utca És Környéke Egyesület (BÉKE, tetszik érteni) egésznapos utcabált szervez, küzd a sétálóutcásításért és a lakóközösség momentumának, barátságosságának megőrzéséért.
A páratlan oldal mögötti átmenőtelken agresszív építkezés — akárhányszor arra járok, úgy tűnik, félbehagyva. Aggasztó látvány a sok-sok emeletnyi vasbetonváz, ahogyan háromemeletes Barát utcai házak fölé tornyosul, cseppet sem barátságosan.
Eszembejuttatja Tel Aviv HaKirya negyedét, a német templomosok elhagyott kis házait és a köröttük magasodó felhőkarcolókat. Csakhogy ott volt, van tér mindezt megvalósítani, a törés a szellős beépítés folytán sokkal kevésbé erőszakos, mint itt.
A Barát utca 9. azért is érdekes, mert egy törékeny leány vigyázza a bejáratot. A ház 1937-ben épült — az egész utca, minden épülete mindössze két év alatt került költözhető állapotba — Koch Károly tervei szerint. Jó a ház bizarr kis aszimmetriája: bal oldalt a kis negédes, köríves balkonok, jobbra egyszerűbb, az általános modern stílussal kongruensebb formák.
Arról, hogy a leány mikor és miért került a bejárat mellé, semmit sem tudni, egy megfejtésre váró kis titok ez, felfedeznivaló, mint az egységes utcakép megannyi kis részlete. Jól véssük az emlékezetünkbe, amit látunk, ebben az álomutcában hipp-hopp arra ébredhetünk, nem is volt igaz az egész.
